Néhány napja InterCity vonattal utaztam vissza vidékről Budapestre. InterCity lévén kötelező a helyjegy váltás, így úgy hozta a sors, hogy egy kabinba kerültem egy idősebb házaspárral és egy úrral. Régről ismerhették egymást, mert nagyon kedélyesen elbeszélgettek egymással. Mindegyikük nagyon képzett és intelligens ember benyomását keltette. Szó volt többek közt operaházakról, Ybl Miklós munkásságáról, Liszt Ferenc életéről és számos más, az átlagos hétköznapi ember számára nem túl vonzó témáról.

Körülbelül 20-25 perce utazhattam velük, amikor szó került az egyedül ülő férfi üzleti befektetéséről:

– Na, és hogy állsz a parasztházzal, amit kinéztél? Ez lesz a falumúzeumod egyik állomása, igaz?
– Igen, képzeld megvettem! Nagyon örülök neki, akkora szerencsém van vele, hihetetlen jó ház! Annyi mindent fogok ott megcsinálni! Beindítom a falusi turizmust, már a környék polgármestereivel is beszéltem!
– Dehát honnan volt rá pénzed? Már nyugdíjas vagy nem? – kérdezte a nő érdeklődve.
– De igen. Baráti kölcsönökből és banki hitelből tudtam megvásárolni. De anyira jó lesz! Képzeljétek, az udvaron 80 különböző növényt azonosított és fényképezett le a barátom! Már látom is a kis bioboltot a ház udvarán!
– De hogyan fogod a kölcsönöket visszafizetni? Pláne most, ilyen labilis pénzügyi időkben…
– Igen, jelenleg úgy áll, hogy a nyugdíjam kétszeresét kell fizetnem havonta, de megoldom, mert ez nagyszerű lehetőség. Mondtam már, hogy ott van termál víz is? Az építész barátaimmal is beszéltem, akik már javasoltak is egy helyet a fürdő felépítéséhez.
– Dehát ahhoz is pénz kell! Látom rajtad, hogy lelkes vagy, de abból nem fog felépülni a fürdő sem.
– Hidd el meg fogom oldani! Rengeteg ember segít nekem, nagyon sokakat megkerestem és mindenkitől kaptam néhány jó szót. A környék polgármesterei és támogattak a falusi turizmus beindításában!
– Gondolom nem pénzzel…
– Pénz, pénz, pénz… Nem minden a pénz. Pénz majd lesz, ide tervek kellenek, lelkes emberek, akik nem csak azt nézik, hogy hány nap múlva térül meg a befektetett pénzük, hanem akik hajlandóak tenni egy ügy érdekében, hajlandóak dolgozni is. És ha végrehajtjuk, amit elterveztünk, hidd el, a pénzügyi elismerés is jönni fog…

Ekkor a házaspár egymásra nézett és nem értette, hogy a barátjuk hogy tud rajongani ezért az egészért, hiszen még a ház törlesztőrészleteit sem tudja önerőből fizetni.
De a férfi nem hagyta annyiban. Csak beszélt és beszélt a terveiről, az álmairól és arról, hogyan fogja megvalósítani azokat. Annyira elragadta a hév, hogy a házaspárnak úgy kellett félbeszakítania őt, mikor elérkezett a megálló, ahol nekik le kellet szállniuk. Elbúcsúztak egymástól és sok sikert és erőt kívántak a tervek megvalósításához.

Az úr visszaült mellém, néhány percig meredt a vonat folyosójára és mosolygott. Látszott rajta, hogy örömmel tölti el ez az egész és senki sem tántoríthatja el tervei végrehajtásától. Egyszerűen tudta, hogy meg fogja csinálni bármi áron, mert ez az álom az övé. Az álom, amelyért képes még nyugdíjas korában is küzdeni.

A kemény munka, az elhivatottság, és a hit túljuttat bármin, és segít valóra váltani mindent.
Chester Bennington