Időmenedzsment a gyakorlatban

Időmenedzsment a gyakorlatban

Születésünktől kezdve használunk időmenedzsmentet, tudatosan vagy nem. A fogalmat sokat nem ismerik, nem hallottak róla ezért most leírom a saját szavaimmal: az időnk egy olyan bankszámla, amit egyszer lehet feltölteni születéskor. Utána egyből elindul a költekezés és attól függően, hogy milyen életet élünk szépen lassan elfogy. Az időnk tehát drága, ahogy a mondás is mondja: az idő pénz. A felvezetés után a tényleges fogalom magyarázat: a legdrágább eszközünket nem pazarolhatjuk el, be kell osztanunk.

Mit szoktunk tenni egy nap?

Elmegyünk iskolába/munkahelyre, eltöltünk ott bizonyos időt. Megoldjuk a házi feladatokat/az otthonra maradt munkát. Le kell menni boltba bvásárolni, megfőzni/elkészíteni a következő napi reggelit, ebédet és vacsorát. Rendet és tisztaságot tartani a lakásban. Aludni és pihenni is kell természetesen. Szórakozni is elmehetünk, hiszen az ingerszegény életnél nincsen lehangolóbb.

Mikor beszélhetünk időmenedzsmentről?

Ha az előbb felsorolt dolgokat össze tudjuk egyeztetni és fontossági sorrendben végre is hajtjuk. Bizonyára mindenkinek van fix pont a mindennapjaiba (iskola/munka/szükségletek). Ezek képezik a vázat, ehhez igazítjuk a többi napirendi pontot: főzés, uszoda, sporttevékenység, TV nézés, Facebook használat (manapság mindenki online éjjel-nappal – tehát mindenki az idejét a Facebookhoz igazítja) stb. Az elégedettségi kritérium az, hogy a tervezett összes napirendi pontra jusson időnk és ne kelljen azon aggódni, hogy mire nincs időnk. Saját magunk állítjuk fel az elvárásokat, mi választunk programot és mit tudjuk megsaccolni, hogy mire mennyi az idő. Ha rosszul saccolunk, akkor mást nem lehet hibáztatni pl. 7es busszal utazunk a Bosnyák térről a Keleti pályaudvarig és mi 20 perces úttal számolunk, de baleset miatt nem halad a sor (50 perc késés)- ilyenkor borul a program és újratervezés következik.

Hogyan néz ki egy ember időmenedzsmentje születéstől?

Születés után (gyerekkor kezdete)

Tudatos tervezésnek a jelét se fedezhetjük fel mivel a gyerekek explicit memóriája 1-2 éves korban alakul, ki azaz nincsenek tudatos emlékeik. Ezért kell sokszor elmondani, hogy a konnektor nem játék, hogy az implicit memória tárolja és a tudatalatti segítségével mégis reflexszerűen kerülje el gyermekünk a veszélyes helyzeteket. Tudatos tervezés nincs, de képes bármikor a szülők időmenedzsmentjét felboríatani hangos sírással az éjszaka közepén. Mondhatni táplálkozás központú időmenedzsment. Minden alá van rendelve a gyomor furcsa korgó hangjának.

Óvoda, bölcsőde

A kis gézengúzok időmenedzsmentje nem sokban különbözik, mint az előző kategória. Megjelenik az első kötöttség: óvoda vagy bölcsőde. Természetesen az ott eltöltött időt nem a lurkók menedzselik, az óvónők belátásuk szerint: tízórai, ebéd, csendes pihenő, játékidő, “közösségépítő” tevékenységek, sport. A játszótéren el kell dönteni, hogy homokvárat építünk-e vagy homokgolyókat gyártunk, esetleg csúszdázunk. Viccesen hangzik, de ezt nevezhetjük időmenedzsmentnek. A tudatosság nem teljes, de biztató jeleket láthatunk, akár egy játszótéren töltött délután esetében is.

Általános iskola

Alsó

Új közeg, új emberek. Az első időszakban furcsa a váltás. Szabályok, pontos menetrend van és egy csengő, ami élet és halál ura. A napi rutin 4-5-6-7 óra a padban, továbbá 1-2-3 óra házi írás és tanulás. Általában a legtöbben ebben a korban kezdenek el sportolni. A szülők választanak iskolát és sportot számunkra és ők is állítják össze a napunkat. A kötelező feladatok száma egyre csak nő.

Felső

Ahogy cseperedünk és felsős tanulók leszünk kezdünk tudatra ébredni. Ki szeretnénk törni a kötöttségek közül és magunk irányítani az életünket. Bulizni, szórakozni, pihenni, szabadságra vágyunk. Tipikus tünetei a kamaszkornak. Sokan ilyenkor hagyják abba vagy váltanak más sportra, sokan már egy középiskolában kezdik meg a 6 vagy 8 éves gimnáziumi éveket. Újabb változás, újabb döntések. A fix pontok továbbra is maradnak, de a szabadon választható tevékenységek új vezetőt igényelnek.

Sport

Továbbra is elkötelezetten sportlunk, akkor arra időt kell szánni. Kézilabda esetén (bármilyen csapatsport lehetne, de én is kézilabdáztam) lesznek edzések, meccsek és még meccsek, valamint a csapat programokkocsmázás, csocsó, bulizás. Ezeket be kell építeni a napi rutinba.

Felső és a középiskola határa

Egyre több dolog kezd érdekelni: sport, divat, internet, csajok/pasik. Mindenre csak akkor lehet időnk, ha keményen beosztjuk minden percünket: utazás, randi, edzés, suli. Fiatalon azt mondják, hogy az alváson lehet spórolni és ez milyen igazuk van. Most értettem meg, hogy a fiatal szervezet nem igényel annyi regenerációt, mint amennyit a legtöbben megadnak neki. Én szerencsének mondhatom magam, hogy a sport, a szórakozás, a barátnők, az alvás pont megfértek egymás mellett.

Középiskola

Az életünk első nagy döntése, ami meghatározhatja a következő 40-50 évet. Életünk legizgalmasabb része következik, vagyis ez az előszobája annak. Az eddig megismert emberekkel közös időbeosztásunk az iskola falain kívül is szorosan kapcsolódnak. Az érettségiig vezető úton rengeteg érdekes és emlékezetes programot kell beiktatni. A sport, tanulás, párkapcsolat triumvirátus sikeres együttműködése érdekében kompromisszumokat kell kötnünk magukkal és másokkal is. Ahogy már többször írtam, hogy az időnk a legdrágább eszközünk és egyre fogy, senki se lesz fiatalabb.

Az első részből annyi derült ki, hogy a korral a egyre jobban tudunk figyelni az időnkre és megértjük a halandóságunkat. Minden percet ki kell élvezni és a lehető leghasznosabban vagy legkellemesebben eltölteni. Számomra meghatározó élmény volt az egyetem, erről bővebben fogok írni a következő bejegyzésben. Gyakorlati példákkal, saját tapasztalatokkal, bölcsességekkel tűzdelt összeállítás várható.

Kérdésekre szívesen válaszolok. Tedd fel a kérdésed kommentbe vagy a főoldalon található kérdezek gomb segítségével.

Hirdetés